A Magyar―Török Baráti Társaság közhasznú egyesület szívesen lát minden érdeklődőt következő nyilvános, ingyenes online rendezvényén, amelyen Sárközy Miklós történész, iranista, a Károli Gáspár Református Egyetem docense tart előadást “Narsakhí: Bukhara története” címmel.
Az online előadás és az azt követő beszélgetés 2022. február 14-én, hétfőn 18:30órakor - pontosan! - kezdődik és kb. másfél óráig tart.
“A Bukhara története a 6-11. századi Közép-Ázsia történetének legfontosabb írott forrása, és a magyar őstörténet szempontjából kiemelkedő fontosságú, mind a preiszlám Közép-Ázsia utolsó évtizedeihez, mind Közép-Ázsia koraiszlám periódusához nélkülözhetetlen történeti kútfő. Bár magyarnak tekinthető etnikai csoportokat név szerint nem említ, de a Bukhara története időben a magyar őstörténet legfontosabb korszakát világítja meg egy olyan területen, mely közvetlen szomszédságban állt a korai magyarsággal és több, a krónikában említett közép-ázsiai etnikai csoport, mint az iráni nyelveken beszélő szogdok és khvárizmiak vagy a türkök bizonyos csoportjai több vagy kevesebb szerepet játszottak a kialakuló korai magyarság politikai szervezetében vagy kulturális hagyományaiban. Mindezeken túl a Bukhara története a korai magyarság dél-uráli szállásterületeivel intenzív gazdasági, kulturális kapcsolatokat ápoló Számánida Birodalom területét írja le olykor meglehetősen informatívan, máshonnan nem ismert információkat is megőrizve.A Bukhara története eredetileg a 930-as 940-es években íródott arabul a közép-ázsiai Bukhara városában, születésekor a közép-ázsiai Számánida Birodalom ereje teljében, hatalma csúcsán volt. A Bukhara története a középkori arab-perzsa muszlim historiográfia legjobb hagyományain alapuló alkotás, egy várostörténet, amely formailag az azt megelőző százötven muszlim történeti krónikákra és azon belül khurászáni (kelet-iráni) helytörténeti munkákra tekint mintaként és azokból merít is. Ám emellett jelentős részben az iszlám előtti Közép-Ázsia és a kalifátus határain kívül eső sztyepprégió eseményeit írja le, és ezen információi nagyon értékesek, sokszor egyediek.
Vélhetően a krónika a számánida udvar megrendelésére készülhetett. Az eredeti arab nyelvű variáns szerzője egy bizonyos Abú Bakr Muhammad Narsakhí volt, aki a számánida udvarban mint írnok dolgozott a 10. század első évtizedeiben, egyébiránt nem sokat tudunk róla. A 10. századi arab variáns nem maradt ránk, viszont a 12. században a Bukhara történetét lefordították klasszikus perzsára, a kor közép-ázsiai lingua franca-jára, amikor is kisebb kiegészítések kerültek a szövegbe. A Bukhara történetének esetében kiemelendő, hogy ez a mű Közép-Ázsia legrégibb fennmaradt muszlim helytörténeti krónikája, mind az iszlám előtti Közép-Ázsia, mind pedig a koraiszlámkori Bukhara történetéhez, vallástörténetéhez nélkülözhetetlen forrás. A Bukhara története döntően a 6 század végétől a 10. század derekáig követi Bukhara városa és a Bukhara oázis történetét, de bemutatja a Bukhara oázis földrajzát és a 10. századi Bukhara jeles értelmiségeit is. A későbbi perzsa átdolgozók is írtak hozzá apróbb megjegyzéseket.
A 9-10. századi közép-ázsiai Számánida Birodalom, ez a muszlim és iráni gyökerű közép-ázsiai dinasztia kiemelkedő szerepet játszott a korabeli eurázsiai sztyeppvilágról szóló információk gyűjtésében, adatolásában. A Számánida Birodalom északi határa a régióval volt szomszédos egészen hosszan, nagyobb földrajzi akadály nem húzódott köztük és a tőlük északra élő nomádok között. A Számánidák egész fennállásuk alatt élénken figyelték a nomádokat, egyszerre voltak defenzív és offenzív kezdeményezéseik velük szemben, de a sztyepprégió mögötti területek elérésére is törekedtek, amelyben kiemelkedő szerepet játszott az Urál vidék.”
Aki szeretne részt venni az előadáson és még nem kapott belépési linket, e-mailben kérheti azt az előadást megelőző napig ezen a címen: magyar.torok.barati.tarsasag@