A Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, akadémikus 86 éves korában, 2014. december 15-én hunyt el.
R. Várkonyi Ágnes 1928. február 9-én született Salgótarjánban. Egyetemi tanulmányait 1947-ben kezdte meg az akkori Pázmány Péter Tudományegyetemen, amely három évvel később vette fel Eötvös Loránd nevét. Magyar-történelem-levéltár szakon végzett. Szakterülete a 16-18. századi Magyarország története, a történetírás története és a történeti ökológia volt. Főbb művei közé tartozik a Vak Bottyán, Két pogány közt, Rákóczi-tükör I–II., A fejedelem gyermekkora, Európa Zrínyije, A megosztottság évszázada 1526-1606, Zrínyi Ilona, A Rákóczi-szabadságharc Európában, A Pelikán a fiaival, A tűzvész tanúi.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1998-ig dolgozott a középkori és kora újkori magyar történeti tanszéken. 2013-ban az MTA rendes tagjává választották. Levelező tagja volt a brit Királyi Történeti Társaságnak. A Századok című történelmi szakfolyóirat szerkesztője, a Liget Műhely meghatározó alakja volt. Kétszer, 1965-ben és 1987-ben kapta meg az Akadémiai díjat, 1998-ban Szent-Györgyi Albert-díjjal tüntették ki, 2000-ben átvehette a Széchényi-díjat, 2003-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.
R. Várkonyi Ágnes azonban számunkra több volt, mint kiváló történész. Társaságunk felkérésére írta meg hiánypótló munkáját Zrínyi Ilonáról, s e könyv készítése, majd a könyvbemutatók során, a levélváltások és a közös utazások révén megnyerő személyiségét is megismerhettük. 2008-ban 360 oldalon, 28 oldalnyi színes melléklettel jelent meg a kétnyelvű monográfia Zrínyi Ilona „Európa legbátrabb asszonya) / İlona Zrínyi „Avrupa'nın en cesur kadını" címmel, a szintén felejthetetlen Yılmaz Gülen török fordításával.
A Magyar−Török Baráti Társaság gondozásában megjelent kötetről az MTI- Pressnek nyilatkozva azt hangsúlyozta, hogy a kötet úgy kíséri végig az ősi, Horvátországnak bánokat adó gróf Zrínyi család lánya életének három korszakát - Horvátországban, Felső-Magyarországon, majd bécsi fogsága után Törökországban -, hogy közben áttekintést ad a XVII. század második felének és korszakváltó századfordulóinak bonyolult történelméről is. Zrínyi Ilona (1643-1703) II. Rákóczi Ferenc fejedelem édesanyja volt. 1667-ben férjhez ment I. Rákóczi Ferenchez, majd özvegyen maradva 1682-ben Thököly Imréhez. Második férje oldalán maga is egyik szervezője volt a Habsburgok elleni kuruc felkelésnek. Thököly török fogságba kerülése után évekig védte Munkács várát a császári csapatok ostroma ellen. 1688-ban kénytelen volt a várat feladni, a bécsi udvar gyermekeitől elszakította és az Orsolya-szüzek zárdájába internálta. 1691-ben Thököly a fogságába esett Heissler generálisért kicserélte. Férjét a törökországi száműzetésbe is elkísérte, ott is hunyt el. Hamvait a kassai dómban temették el. Mint ahogy a történész fogalmazott: Zrínyi Ilona reneszánsz személyiség volt, aki az élet minden területén helyt tudott állni. - Olyan értékes személyi adottságokkal rendelkezett, olyan nevelésben részesült, hogy a kor adta súlyos nehézségek között, családi életének páratlan tragédiái ellenére is megőrizte szuverenitását, társadalmi felelősségét és nyitott segítőkészségét. Nagyon szerette az életet, különleges közösségteremtő képességgel rendelkezett, sokféle képesség és tudás birtokában, erős hittel viselte megpróbáltatásait, azt, hogy családját, fiát, hazáját elvette tőle a hatalom, bátor volt és környezetében mindig tartani tudta a lelket - fejtette ki a szerző, s hozzátette, Zrínyi Ilona a törökországi Izmitben, a Virágok mezején létesített majorságukban, a szerény körülmények között is megtartotta azt az életformát, melyben nevelkedett. - Zrínyi Ilonáról az első és egyetlen tudományos életrajz 1869-ben Horváth Mihály neves történetíró tollából jelent meg - idézte fel, hozzáfűzve, regények sora formált belőle harcos, férfias nőt, aki a XIX. századi köznemesi romantikus történetfelfogás szellemében politizál, és korteskedik. Többnyire ez a lényétől idegen személyiség került be a történelemkönyvekbe és dédszüleink óta egyetlen jelzővel illették: "hőslelkű". R. Várkonyi Ágnes ugyanakkor aláhúzta, sokan voltak, akik úgy érezték, különleges személyiség, és ápolták, ápolják emlékét. A történész sajnálatát fejezte ki, hogy újabban a történelemkönyvek alig emlékeznek meg róla, többnyire néhány sablonos, unalmas félmondat, vagy csupán annyi olvasható róla, hogy II. Rákóczi Ferenc anyja volt. - Az elmúlt évszázadban feltárt dokumentumok, levelek, uralkodói rendelkezések, tanúvallatási jegyzőkönyvek új megvilágításba helyezik Zrínyi Ilona műveltségét és az életének is részét alkotó történéseket - emelte ki. R. Várkonyi Ágnes elmondása szerint a könyv tárgyalja a Wesselényi szervezkedést is, melyben Zrínyi Ilona édesapja, gróf Zrínyi Péter is részt vett, s amely a török fegyveres becsapások kivédését, a túlélést szolgálta. Mint arra a szerző felhívta a figyelmet, csak a korabeli Habsburg kormányzat propagandája nevezte a keresztény világ megdöntését célzó összeesküvésnek, és emiatt ítélte apját, az országbíró Nádasdy Ferenccel és Frangepán Ferenccel együtt lefejezésre és minden vagyonuk elkobzására. Kitért arra is, hogy a kötet reálisabb képet ad Zrínyi Ilona első férjéről, I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelemről, gróf Thököly Imrével való házasságáról és törökországi életéről is. R. Várkonyi Ágnes szólt arról is, hogy Zrínyi Ilona két és fél évig védte Munkács várát a császári csapatok ostroma ellen. Arról viszont - mint mondta - kevesen tudnak, hogy történészek többször feltették a kérdést, vajon mit védett Zrínyi Ilona Munkács várával? Hiszen helyzete kilátástalan volt: a Szent Liga török által megszállt területeit visszafoglaló háborúja idején Thököly az oszmán hatalom oldalára szorult, segítséget nem adhatott, a Habsburg Birodalom ellensége, XIV. Lajos francia király noha Zrínyi Ilonát "Európa legbátrabb asszonyának" nevezte, pénzt, katonát, fegyvert felmentésére nem küldhetett. Az újabb kutatások szerint Munkács vára hírközpont és diplomáciai hídfőállás volt, innen tartották a kapcsolatot a korabeli Európával. A vár védelmének óriási nemzetközi visszhangja támadt.
Feledhetetlen utakat tettünk vele. A könyv tudományos bemutatása Kocaeli város egyetemén, történész- és irodalom szakos egyetemi hallgatók és tanárok részvételével szervezett szakmai konferencián történt. Másnap Karatepe faluban részt vettünk a Thököly Imre és Zrínyi Ilona portréjával díszített emlékmű avatásán. Jó volt látni örömét, amikor kilátogattunk Zrínyi Ilona kedves „Virágok mezejére". Nem győzte hangsúlyozni milyen váratlan öröm számára, hogy eljuthatott azokra a helyekre, ahol kedves hősnője az utolsó éveit töltötte. Járt azon az izmiti úton, amelyet Thököly Imréről neveztek el; meglátogatta a Thököly emlékházat, majd az isztambuli Szent Benedek templomot, ahol Zrínyi Ilonát 1703-ban eltemették. „Megragadó és elgondolkodtató, mennyire őrzik Zrínyi Ilona és Thököly Imre emlékét Törökországban" − vélekedett, amikor elmondták neki, hogy minden évben február 18-án, Zrínyi Ilona halálának évfordulóján, az izmiti Virágok mezején megemlékezést fognak tartani.
A következő évben Isztambulban a magyar főkonzuli rezidencián tartott fogadás keretében mutattuk be ismét a Zrínyi Ilonáról szóló, magyar−török kétnyelvű biográfiaköteteét. Jelen voltak az isztambuli szellemi elit képviselői, a magyar-török kulturális kapcsolatok ápolásában részt vevő személyek, az írott és elektronikus sajtó, továbbá a helyi televíziós csatornák munkatársai. R. Várkonyi Ágnes professzor emeritus itt azt emelte ki, hogy a kötet a legújabb történelmi kutatásokra épül, s újszerű megközelítéssel dolgozza fel Zrínyi Ilona alakját. Úgy akarta feldolgozni a hatalmas történelmi forrásanyagot, hogy az a „laikus" magyar, illetve török ajkú olvasóközönség számára is könnyen befogadható legyen.
Isztambuli tartózkodása során felkereste İlber Ortaylıt, a Topkapı Palotamúzeum igazgatóját, akinek átadta a kötet tiszteletpéldányát, hogy helyezze el a Topkapı könyvtárában. A két kiváló történész, a két színes egyéniség találkozója is történelmi volt...
2010-ben, amikor Pécs és Isztambul volt a két európai kultúrális főváros, a magyar irodalom bemutására szervezett törökországi útvonal rodostói állomására R. Várkonyi Ágnes professzor asszonyt és a Zríny Ilona könyvet hívták meg a szervezők. Így lehetőséget kapott, hogy számos tanulmányának központi alakja, II. Rákóczi Ferenc ebédlőházában tarthasson előadást, abban a múzeumban, amelyet nem sokkal korábban az ő szakmai irányításával rendeztek át. A Namık Kemal Könyvtárban tartott előadását nagy örömére diákok is hallgatták. És természetesen fáradhatatlanul járta a város Rákóczi-emlékhelyeit...
Kitüntető barátsága jeleként kísérőjének választott, amikor a kultúrális főváros programsorozat záróakordjaként Brüsszelben tartott ünnepség meghívottjakénk engem választott kísérőül; és életem egyik legszebb napját tölthettem vele, amikor Pécsre utazott egy kiállítást megnyitni, s azért hívott magával, hogy az úton oda-vissza török dolgokról beszélgessünk.
Halála előtt alig háorm héttel kaptam tőle az alábbi emailt.A "török barátaink" között ott vannak társaságunk tagjai is...
Kedves Úrbarátnőm!
Allah úgy látszik, nem akarja, hogy találkozzunk, mert beteg lettem. Sajnos nem valami egyszerű, mert nem tudok mozogni. Nagyon szeretnélek én is látni, hallani a sok török ünnepségről meg hallani is rólad, hogy hogy bírod az iramot, de nagyon bírkózom ezzel a bajjal. Most talán már túl vagyok a nehezén, de még mindig teljesen mozgásképtelen vagyok. Nagyon örülök a levelednek, és remélem, hamarosan majd láthatlak itt a Széher úton. Hogy mikor tudok bemenni az egyetemre, nem tudom, mindenesetre nagyon szeretnék már egyenesbe jutni.
Török barátainkat üdvözlöm,
sok szeretettel ölel
az Úrbarátnőd
Tudjuk, nem hal meg egészen az, ki milliókra költi dús élte kincsét. Életműve él és hat, emlékét megőrizzük a szívünkben!
Tasnádi Edit